Eugénie császárné vallomásai [antikvár]

A könyv elé Mathilde hercegnőnek köszönhetem azt a szerencsét, hogy megismerkedhettem1 Eugénie császárnéval. 1901. május végén egy este a hercegnő a maga kedélyes és élvezetes őszinteségével igy szólt hozzám: - A császárné nemsokára Párizsba jön. Olvasta az ön könyvét: én néhányszor beszéltem neki önről; kíváncsi önre és meg óhajt ismerkedni önnel. Feleljen nekem kertelés nélkül: hivatalos állása ellenére is hajlandó-e ön a császárnéval találkozni? - Hogyne, asszonyom. Illendőségből miniszteremnek, Delcassé külügyminiszternek meghatalmazását fogom kérni. De tudom, hogy a miniszter széles és szabad látókörü ember és nem kételkedem, hogy beleegyezését fogja adni. - Akkor megállapodhatunk abban, hogy be fogom jelenteni a császárnénak az ön látogatását?- Ezt már előre is megköszönöm császári fenségednek.A hercegnő maliciózus mosollyal folytatta:- Figyelmeztetem előre, hogy látogatása hosszu ideig fog tartani... egy óráig... két óráig... három óráig... Már a Császárság korában kihallgatásainak nem volt se vége, se hossza. Valahányszor felvette a beszélgetés fonalát, megfeledkezett az idő mulásáról. Fáradhatatlan volt, hallgatóját a legkülönfélébb területekre ragadta magával és véleményeit hevesen, makacsul, néha rendkivüli ékesszólásával védelmezte..."