Faluregény [antikvár]

1983-ban kezdtem írni a könyvet. Évek óta ismertem a falut, kutattam ott, egy-egy családhoz úgy jártam vissza, mintha rokonaim lennének. Tél volt. Álltam, szemben a tényekkel, s láttam, mit sem tudok kezdeni velük, olyannyival mélyebben dolgozik a valóság. Most már nem megismerni akartam, hanem megtudni. Amit lehet: szerelemről, halálról, békétlenségről és megnyugvásról. A falu legendáit kerestem. Föltámasztottam embereket, másokat megidéztem. Közben bizonyossá lettem benne: az ember igenis esendő. Nem az akarásai,a győzelmei a számottevők, hanem a belátásai. S az, ahogyan viseli sorsát. Barnabást elkísértem a könyvben felnőtté válásáig. Követtem útját a falu első elvált asszonyának. Kerestem a törvényszerűségét: miért képtelen és eredménytelen a parasztság felemeléséért küzdő falubeli legény, a suszter fia minden erőfeszítése. Könyvemet regénynek neveztem el, ha talán a szó megszokott értelmében nem is regény. Ami ebben a könyvben időtlenül hömpölyög, nekem egy falu regénye. Tehát: Faluregény. Mátyus Aliz