Fecskeúton [antikvár]

Részlet: /Első Fürdő Levél/ (Kúrba menet) 1. kúrlap Édes ángyom! Tán tudja kend, nyilván teljes véletlenségből, nagykun Berekfürdőt kínálja 1999 ősze hajfodorító művészetemnek. Nem a Bukarest mellyéki Snagov-, Buda Gellért-, avagy New York mit tudom én milyen, valami manhattani, avagy netán csehföldi Károly-, még pláne nem Mária-feredőjét, nem beszélve Menyháza légferedőjérői, székelyföldi Szovátáról, meg a többi honiról, ahol szert tehetnék egy kis váltópénzre. Lehet az ember, ángyi, akármilyen talpraesett figaró, a dolog nem olyan egyszerű. Kapcsolat', kapcsolat és kapcsolat! Ez kéne; különben megsüthetem a nagy eszem — és hajfodorító tudományom -, robotolhatok idehaza azért a bagóért, amivel a mesterem kiszúrja a szemem. Azt mondják (a nagy okosok!), vállalkozó vagyok! Vállalkozó a szegény legény Sok tökéletlenje. Mintha nem tudnák, nagyon is jól értjük, vállalkozó az a figaró, amelyiknek saját üzletre futja s alkalmazott, bérmunkás, segéd - magyarán más kapcarongya, de semmiképpen sem önálló iparos! —, aki más üzletében melózik. Nem untatom kendet, de megígértette velem, megírok haza mindent, ami velem történik. Hát lássa! Azt mondják, ma már inkább számítógéppel kell levelezni; jó vicc! Majd megvárom, míg kendnek - odaát (Partium Romániába szakadt részein) — beszerel egyet a Világbank! Azt terjesztik róla, takony egy társulat. Adnak egy kicsi pénzt a sokból, hogy legyen mit megkétszerezve visszaadnod, s dögölj éhen. Nem bosszantom tovább. Lássuk a medvét! A nagy tengeri út előtt itt üthetem el az időt - na egyszer így ren-