Fehér szobor [antikvár]

Részlet a könyvből: Kékesfehér bárányfelhők tömegedtek a hegyek felett és szinte beleolvadtak az ég átlátszó azúrjába. Az Ipolyon habos hullámok kergették egymást. Nevetőzöld volt a kövér, magas fű. A napszállat pirosra festette a szép drégelyi sziklákat. A partokon lézengő fűzfák és a susogó gyapjasfák lombjain hajszálvékony fénycsíkok rezegtek. A hegyfalak gyertyánosa és a juhszalag indáival sűrűn átfont mogyorós messziről úgy festett, mintha lángokban állna az erdő. A kaszálókon itt-ott feláradt a homok. A füves buckákon szárcsák, bíbicek és harisok futkároztak, a folyóvízben meg egy varkocsos palóc halászgatott tapogatóval. Nagyot zuhant a víz, mikor a vesszőből tákolt ősi halászszerszámot bele-belemártotta a nádak mellé és ha üresen emelte ki: az ördög bibliájából mondott áldást a halakra. Odébb, a dombhajláson két ló volt kicsapva hosszú pányván a lazába.