Felülről körözve [antikvár]

Termő idő Molnár Péter elbeszélései elé Molnár Péter szépprózai kísérleteinek előszavában csak tanú lehetek, s tanúként így kell kezdenem: volt egyszer egy Quint eszpresszó. A városháza oldalában, a Bárczy István utcában székelt. Intézmény volt, tehát nyugodtan mondhatom, hogy székelt. Kovács Pál kardvívó olimpiai és világbajnok alapította, aki bizonyára nemzeti ajándékként kapta meg, amikor szögre akasztotta kardját. A legenda szerint azért nyerte meg utolsó versenyét, hogy a díjából Olaszországban megvehesse Budapest első krémkávéfőző gépét. Az eszpresszó berendezése szegényes volt, tárgyaiból mégis az a jó ízlés áradt, amely nélkülözni volt képes a flancot. Felfedezését csak látszólag köszönhettük a véletlennek. Az Erzsébet téren még létezett a Nemzeti Szalon, amely csodálatos kiállítássorozatokkal vonzotta magához a művészettörténeti helyüket kereső alkotókat ugyanúgy, mint társaikat a szellemi életben. Éppen egy napos szombaton megnyitó után ténferegtünk a Nemzeti Szalon lépcsőjén, alig tudván elszakadni a képektől és kiszakadni a jó beszélgetésből. Ekkor ajánlotta Czibor János kritikus, hogy menjünk át a közeli kávézóba, ahol a felesége dolgozik, s ott folytassuk a beszélgetést. Kondor Béla, Németh Lajos, Korner Éva s én, aki Czibor barátja voltam, szívesen vállaltuk az invitációt, vonzott bennünket a presszó-társalgás szabad dramaturgiája és a kor szenzációja, a krémkávé. így alakult ki asztaltársaságunk a Quintben, amelynek valamennyien évtizedekre tagjai lettünk. Engem Németh Lajoshoz már a közösen eltöltött Eötvös collegiumi évek óta barátság fűzött. S Korner Évát is jól ismertem egyetemista korszakunkból. Kondor Bélát azután nekik, főleg