Fenséges úr szerelme [antikvár]

Részlet a könyvből: A francia batár Hideg, fehér délelőtt volt. A nap sugarai úgy hullottak alá, mintha jégprizmák volnának, a hideg acélosra vágta az embereket és ködpárává fagyott leheletük, mint a téllel való vidám dacosság, úgy omlott a levegőbe. A Sándor-boulevardon erőspántú szánkók siklottak végig, úri nagy hölgyeket, szép fehér prémeket vittek ki a városerdő felé, a tóhoz, amelynek fagyott jégparketjén a gárdaezred muzsikájára olyan szépen lehetett mazurt táncolni... Az uccasarkokon felállított nyilt melegedő kemencék mellett koldusok számolgatták szegény dinárjaikat és azt, hogy hány nap van még hátra a télből. Erőt adott az embereknek a tél, széppé, sőt fiatallá tette őket. A hideg igazi anyja volt a férfiaknak, akik ilyenkor szálltak ki a vidéken nagy vadászatokra, hosszú utakat tettek és a nagy városokban összébb gyülekeztek. Észak császárságának férfiai a nagy hideg napjaiban tudtak igazán élni. Ilyenkor dolgoztak azok, akik tudtak és akartak, a tudósok ilyenkor gondolkoztak, a pénz gazdái a nagy hidegekben csaltak és a költők a szép hideg télben szerettek.