Forgó komédia [antikvár]

Részlet: "Kiskőrösön Petőfinél Rózsanyitó szépségében ragyog a határ, mikor megérkezem a Kecskemét melletti szólógazdaságba. Magyar Feri igazgatónál vendégeskedek. Valaha egy nyugdíjas tiszté volt ez a kúria, ahol most szobát kapok. Kifinomodott ízlésére vall, hogy szerette, dédelgette a kertben a szivárvány színében tündöklő rózsákat; talán szökőkutakról is álmodott, mert a szökőkutak zenéje mellett édesebb a délutáni szunyókálás, s bizonyára gondolt arra is, hogy a kert egyik szép tisztásán szobrot állít a világ legszebb hatalmának, a Nőnek. Ezen a helyen ilyen és ehhez hasonló álmok kísértik meg az embereket. Kicsit visszaléptetnek a múltba, életre kelnek bennem a gyermekkor lélekringató szépségei. Rég volt, de felejthetetlen valóság, melyet nem tud az emlékezetemből kitörölni az idő. Magyar Feri nagyvonalú házigazda. Minden gondolatát lefoglalja ez a roppant szőlőgazdaság, a benne dolgozó emberek, és a hatalmas szőlőtáblák, amelynek a karói mintegy győzhetetlen hadsereg fegyverei ragyognak a napsütésben. A szóló, amely minden évben meghódítja a földet, mindig megtermi az áldott gyümölcsöt. Karcsúnyakú palackok állnak az asztalon, bennük a tüzes nedű, a zirfandli, a rizling, a kadarka mindmegannyi lélekébresztő, vigasztaló ital. Aranyat érő kincs ez a szőlészet. Innen viszik el külországokba a borát, hogy nemesítsék, feljavítsák azok gyönge erejű italait. Itt eredetiben csörgedez. Itt fakad ez a világot járó folyamat, hogy vérpezsdítő útjában felgyújtsa a lángot az emberi szívekben." 5