Franzstadti történetek [antikvár]

Egy nap a Tompa utcában Kora reggel bedübörög az ablak alá a feneketlen gyomrú Moloch. Megszólal az ürítő hangja, mintha fogfúró zajára riadnék. Aztán pillanatnyi megnyugvás: hál' istennek, nem fog-fúró, csak a kukás. Egy pillantás a vekkerre és a bosszúság, miért nem jön ez később, elvégre járhatna ilyenkor két utcával odébb is. De másoknak talán jól jön ez a - jóllehet, otromba - figyelmeztetés: kelni kell, mosdani, öltözni, indulni. Ezzel próbálom mentegetni a betolakodót. Kidörgölöm az álmot a szememből, föltápászkodom, elhajtom a függönyt és lenézek az ádáz ellenségre. Bármennyire zavar, napkezdetkor mégis ez hallatja az emberi civilizáció első hangjait itt, a valamikori Hauptgas-sén, ahol annak idején bizonyára kíméletesebb (lófogatú) szemetes járt. A reggelt az utca Duna felőli torkolatában álló franciskánus templom harangja jelezte azon a téren, melyet előbb a templomtelket adományozó Fellner János bognármesterről neveztek el, de utóbb a névadók többször meggondolták magukat: Kirchen Platz, majd Templom tér lett, aztán ki tudja, miért. Mátyás király befolyásos titkára, Bakócz (vagy Bakács, esetleg Bakáts?) Tamás egykori esztergomi érsek nevére költöttek át. Őróla azonban ezen a helyen nincs személyes emlék, nem is lehet, hiszen akkoriban F. még nem létezett. Fellner úrnak viszont nagyon