Frici pajtás I-II. [antikvár]

Részlet: Mikor Kobus Zachariás, a hüneburgi békebiró, 1832-ben meghalt és fia Frici az akác-téren levő szép ház, a meisenthali völgyben fekvő csinos birtok s nem kisszámu jó kamatra elhelyezett tallér tulajdonosának érezte magát, felszáritotta könnyeit s így szólt Salamon prédikátorral: "Minden csak hiuság. Mi haszna van az embernek abból a munkából, melyet a földön végez? Egyik nemzedék követi a másikat; a nap felkel és lenyugszik, ma úgy, mint tegnap: a szél majd északról, majd délről fúj; a folyamok a tengerbe ömlenek s ez nem telik meg jobban velük; minden többet dolgozik, mint az ember sejthetné is; a szem sohasem fárad el a nézésben, a fül a hallásban; az ember elfelejti a multat s elfelejti majd azt is, a mit a jövő hoz: legjobb, ha az ember semmit sem tesz, legalább nem tehet magának szemrehányásokat!"