Futótűz [antikvár]

Részlet a könyvből: A lovak csendesen kocogtak az ereszkedő augusztusi alkonyatban. Magas, csontos, nóniusz-fajta állatok voltak, soványak, mint a gereben, a fejük búsan himbálózott minden lépésnél, mintha állandóan igenelnének valamit, amit nem mondtak ki. Széles alföldi utcán haladt a két jóbarát. Kétoldalt fehérre meszelt házak villogtak a sűrűlombú akácok között, végig a kövezett úton egyetlen lélek sem mutatkozott, csendesek voltak az udvarok is, még a kutyák sem ugatták. Az ég lilára vált, már feltűnt a vacsoracsillag halványzöld szemecskéje is. A fák gyorsan feketedtek. Valahol halkan durúzsolt a cséplőgép.