Gazdag ember, szegény ember [antikvár]

Részlet: "ELSŐ FEJEZET I 1945 Mr. Donelli, az edző, elengedett mindenkit, mert Henry Fuller apja lejött a pályára, és megmondta a fiának, hogy táviratot kaptak Washingtonból: Henry bátyja elesett Németországban. Henry volt a középiskolai csapat legjobb góllövője. Mr. Donelli úgy intézte, hogy Henry maga menjen be átöltözni. Megvárta, amíg elmegy az apjával, azután lefújta az edzést, összeterelte a csapatot azzal, hogy tiszteletadásul valamennyien hazamehetnek. A pályán edzett a baseballcsapat is, de náluk akkor délután nem halt hősi halált senkinek a bátyja, így hát folytatták az edzést. Rudolph Jordache kétszázas gátfutó bement az öltözőbe és lezuhanyozott, bár ma nem futott annyit, hogy megizzadt volna. Otthon sohasem jutott mindnyájuknak meleg víz, ezért, ha csak tehette, a tornateremben zuhanyozott. A középiskolát még 1927-ben építették. Akkoriban bővében voltak a pénznek, és a tágas zuhanyozókban patakzott a forró víz. Még úszómedence is volt. Edzés után Rudolph rendszerint úszott egyet, de ma tiszteletből inkább nem tette ezt. A fiúk halkan beszélgettek az öltözőben. A szokásos viháncolás elmaradt. Smiley, a csapatkapitány felugrott egy padra, és bejelentette, hogy úgy gondolja, ha gyászünnepséget rendeznek Henry bátyjáért, összedobhatnának egy koszorúravalót. Fejenként ötven cent elég lenne. A fiúk arca elárulta, kinek van heverő ötven centje, kinek nincsen. Rudolphnak nemigen került volna, de olyan képet vágott, mint akinek ötven cent nem gond. A legkészségesebben azok a fiúk helyeseltek, akiket szüleik elvittek New Yorkba, és ott felöltöztették őket a teljes tanévre. Rudolph helyben, Port Philipben, a Bernstein áruházból öltözködött. Azért csinosan járt, inget, nyakkendőt viselt a pulóvere meg a bőrzekéje alatt, és egy régi öltöny barna nadrágját, mert a zakójának a könyöke"