Giarion [antikvár]

Részlet a könyvből: Giarion: Azt hitte az ember, hogy a föld alól jön a korgó, mély hang. Kellemetlenül recsegett, barátságtalan és bántó volt. Hanem erről maga a hang tulajdonosa sem tehetett, akit csodálatosképpen Giarionnak neveztek el. Alacsony, csontos termetén a ruha, amit több számmal nagyobbra szabtak, csakúgy lógott. Nem volt ebben semmi különös, mert ezen a hegyes vidéken csupa ilyen bőrnadrágos talján embert látni. Görbének látszik mindnek a lába, mert térdben egészen kipuposodik a nadrág, mint a zarándoké, aki életének nagy részét letérdeli és elimádkozza. Giarion ugyan nem szokott imádkozni. Ezt mindig másokra hagyja. Különösen most, mikor a nagy háború miatt elfogyott a bora és ráfanyalodott a golyvanövesztő meszes hegyi vizre. Mindig felgerjedve gondolt az okra, ami miatt a bora elfogyott. Azok a katonák! Itták mint a vizet, amig volt. Giarionnak már csak a seprő felöntése után csorgó lé maradt.