Goethe szerelmei I. [antikvár]

Minden égitest egy-egy, az isteni erőtől kilőtt golyó, amely a világ mérhetetlen rendszerében, amit űrnek is mondunk, elhelyezkedik és ott kering a véges emberi elméhez képest és felfogása szerint az örökkévalóságban. Ott kering a mi földünk is, - az egészhez képest, - hasonlatosan azokhoz a porparányokhoz, melyeket mi a szobánkba besütő nap világosságában táncolni, kavarogni látunk. De nekünk, embereknek és népeknek a föld a legnagyobb nagyság, amelyet részeiben vagy egészében érzékeink méregetni próbálnak. Áll pedig ez a föld, mely más csillagokról, úgy nézve, mint ahogy mi a holdat látjuk, egy szép, síma, szabályos korong, innen a földről szemlélve hegyekből, lapályokból és tengervizek sivatagából.