Gurul a szív... [antikvár]

Édesanyámnak Ott kezdhem-é, szegedi víg tanyán, a boldogasszony-súgárúti házban, hol boldog asszony volt az én anyám? Vagy e boldogság tűntét magyarázzam? Szeged hevét? A Tisza gyilkos hűsét, amely apámat sorvasztotta lázba? Dícsérjem-é, hogy mi az asszonyhűség, az életet hol emlékkel leélni, hol a gyermek egyetlen gyönyörűség? Dicsőbb anyámat kéne elregélni, mert jobb s nemesb ő, mint a gyönge gyermek, akiben épen csak kiterszett némi "hajlam anyjából, apjáról a termet;" szegény anyjának ő volt szemefénye, de vitte vágy és ringatták szerelmek: s igy indul útnak a költő regénye.