Gyöngéd barbárok [antikvár]

Harmincöt éve dolgozom a papírbegyűjtőben, és ez az én love storym. Harmincöt éve préselek papírhulladékot és könyveket, harmincöt éve kenem magam össze betűkkel, úgyhogy hasonlatos vagyok a lexikonokhoz, melyekből ez idő alatt legalább harminc mázsát préseltem össze, korsó vagyok tehát, telve eleven és holt vízzel, elég, ha egy kicsit megbillenek, és csupa szép gondolat dől belőlem, akaratom ellenére vagyok művelt, így hát voltaképpen nem is tudom, mely gondolatok a sajátjaim, és melyeket olvastam ki valahonnan, így aztán ez alatt a harmincöt év alatt összefonódtam önmagammal és a köríilöttem levő világgal, mert én, amikor olvasok, tulajdonképpen nem is olvasok, én felcsippentek egy-egy szép mondatot, és szopogatom, mint a cukorkát, mint egy kupica likőrt, addig kortyolgatom, míg a gondolat szét nem árad bennem, mint az alkohol, s addig szívódik fel bensőmben, míg már nemcsak az agyamban és a szívemben van jelen, hanem ott zakatol összes ereimben a véredények gyökeréig. Egyetlen hónap alatt átlagosan húsz mázsa könyvet préselek össze, de hogy erőt merítsek ehhez az Istennek tetsző munkához, ez alatt a harmincöt év alatt annyi sört ittam meg, hogy azzal tele lehetne tölteni egy örvenméteres úszómedencét és egy sor halastartályt a karácsonyi pontyoknak. Akaratom ellenére lettem hát bölcs, és most látom, hogy agyam egyenlő a hidraulikus prés feldolgozta gondolatokkal, az ötletek báláival, Hamupipőke kemény diója a fejem, amelyről leégett a haj, és tudom, hogy bizonyára még szebbek voltak azok az idők, amikor az összes gondolat csak az emberi emlékezetbe íródott, és ha akkoriban Bífl I ¦I . í. hiM-,' I i ; , { ' í '