Bővebb ismertető
A számárai kormányzóságban, a végtelen, sivár sztyeppek vidékén született az 1883. esztendőben Alekszej Tolsztoj.
A Tolsztoj-család ebben a reménytelen környezetben szellemi hagyományt jelentett és ebben az időben is kitűnt jelentékeny kultúrszínvonalával. Amellett, hogy századokon át hadvezéreket és diplomatákat adott Oroszországnak, a XIX. században két hatalmas író is származott a családból: Leo Tolsztoj, a "Háború és béke" meg "Anna Karényina" szerzője és az idősebb Alexej Tolsztoj, a XIX. század legnagyobb orosz költője. A mi Alexej Nyikolájevics Tolsztojunk méltán sorakozik az előbbiekhez. Édesanyja, Alexandra Leontyevna, született Turgenyev-leány, egész sor regényt, elbeszélést és gyermekkönyvet írt, apja a nem nagy birtokú nemesember, kedvelte az irodalmat és liberális elveket vallott, bár a családi nevelés a Turgenyev-családban megmaradt konzervatívnak, arisztokratikus szelleműnek. A gyermeket éles megfigyelőképesség, derültsége mellett is elmélyült lelkülete és mindenekelőtt szíve, hamarosan kritikusan állította szembe a valósággal. A földbirtokos nemesség kihalóban levő, a régi századok levegőjét lehelő alakjai belevésődtek a gyermekifjú lelkébe, hogy mint a pusztulásra ítéltség, a jövőre alkalmatlanság eleven szobrai vonuljanak be később, mindennél klasszikusabban, Alexej Tolsztoj művein keresztül is az irodalomba. ezek az alakok mint a rothadó világ letűnt árnyai Gorkij vagy Csehov műveiben, vagy mint még előbb Gogoly "Holt lelkei", idétlen ténfergésszerű alakjainak megteremtését, életben és irodalomban egyaránt.
Fiatalkori elbeszélései és novellái ismertté tették Alexej Tolsztoj nevét, de egyéni hangjáért és művésziességéért a már ekkor megkezdett színpadi munkásságára is felfigyeltek. Irodalmi tevékenysége "A vén hársfák alatt" ciklusával indult meg, e első irodalmi szárnypróbálgatásait már 16. életévére lehet tenni. Verseket kezdett írni és utánozta Nyekrászovot, Nászont. 1905-ben már megmutatta forradalmi és egyéb verseit is édesanyjának, aki azokat "nagyon szürkék"-nek találta. 1907-ben jelent meg első lírai versgyűjteménye, mely a szimbolizmus jegyében fogant.