"Győztünk Mohácsnál" [antikvár]

Pár oldal széle gyárilag karcos, egy helyen oldalt szakadt. Hátsó borítója karcos.
Mi... a Fényesábrázatú Szulejmán Padisah hada... Egy, az ottomán sereg - elképzelt - arab tüzérének életvallomása, granadai ifjúságától Budán lenyugvó öregségéig. Középpontjában a sorsdöntő mohácsi csatával. Ennek az 1491-1541 közötti fél évszázad Európájának megelevenedik mindahány szövevénye: az Andalúziát hódoltató Katolikus Királyok, Amerika felfedezése, a pápák hintapolitikája, Velence számításai, Don Carlos - utóbb V. Károly császár - világuralomra törése, Luther Márton újító tanítása, az Afrikát megkerülő portugálok és a táruló kapitalizmus korai irányítói: Fuggerek, Welserek, Grimaldiak... Másrészt, a Granada veszte után új erőre kapó izlam: a Maghrebek ellenállása, az egyiptomi Mamelukok bukása, a siita széthúzás, a perzsa háborúk, Kurdisztán és Irak ottomán kézre jutása... Felvonul félévszázad számos ismert alakja: Andrea Doria admirális, Kolombusz Kristóf, a Máltai Lovagok, a tengeri kalózból szultáni helytartóvá lett Hayred-Dín Barbarossa, Afrikai Leó ... Valamint az élet névtelenjei: az Inquizíció elől menekülő zsidók, dervisek és fakírok, halárusok, nílusi evezősök, az ember-piac kufárjai... Mindez világtörténeti ágyazásában. Fordulópontján azzal a mohácsi csatával, amely a középkori Magyarország zárultát és hármas tagolású közhatalmi megoszlásának kezdetét jelzi: 1526 augusztus 29, János fővételének napja. A nemzetfeletti összefüggések hű rajza mellett, ez a regény is - mint minden regény - elsősorban szórakoztatni kíván: néhány kellemes órát szerezni olvasójának. Társadalmi, kulturális, meggyőződésbeli és gazdasági kerete legyen a korszak tanúsága. Egyben figyelmeztetés az örök emberi összefüggésekre, amelyek Mohács idején - éppúgy, mint ma - lehetnek sorsdöntők, talmiak, vagy esendők.