Gyűlölök és szeretek [antikvár]

t ^ejejet VAN EGY ELMÉLETEM, MELY SZERINT AZ, amikor utálunk Valakit, kísértetiesen hasonlít arra, mint amikor szerelmesek vagyunk. Sok időm volt ezt a két érzést összehasonlítani, és a következőket figyeltem meg. A szerelem és a gyűlölet is zsigeri érzés. A hasunk görcsbe rándul a másik ember gondolatára. A szívünk hevesen és élénken ver a mellkasunkban, majd' kiugrik a bőrünk és a ruhánk alól. Az étvágyunk csökken, és nehezebben alszunk. Minden egyes találkozás veszélyes típusú adrenalinnal árasztja el a vérünket, mígnem az „üss vagy fuss" reakció határára jutunk. Szinte nem is mi irányítjuk a testünket. Az érzés mindent felemészt, és ez megrémít minket. A szerelem és a gyűlölet ugyanannak a játéknak a része, és ebben a játékban muszáj nyernünk. Hogy miért? A szívünk és az egónk miatt. Higgy nekem, én már csak tudom! Péntek kora délután van. Még pár óráig az asztalom foglya vagyok. Azt kívánom, bár magánzárkában lehetnék, de sajnos van egy cellatársam. Karórájának ketyegése az idő múlását jelzi, egy-egy újabb vonás a cella falán. Az egyik gyerekes játékunkba merültünk bele, miszerint egy szót sem szólunk egymáshoz. Mint minden más, amit csinálunk, ez is borzasztó éretlen dolog. -a 9 s-