Gyuri [antikvár]

Mikor Komjáth György, államvasúti főmérnök nyugalomba vonult, örökre búcsút mondott Pestnek és elment haza, Szamosligetre, abba a régi családi házba, ahol hajdan gyermekkorát töltötte Kállay Mariskával... Ahogy most már, meglehetősen elhagyatva s öreg fejjel ebben a régi házban, tíz évig ült az íróasztalánál, nyilvánvalóan csak ez a hajdani gyermekkor s ez a hajdani Mariska foglalkoztatta egész érzelmi- és gondolatvilágát, mert csak erről írt, tíz éven át, sűrű írással száz és száz oldalakat, csak erről a tíz-tizenkét hétről abból a hatvan évből, amit élt! Végül elhalálozván a mult nyáron, ezt a régi családi házat, mint egy emléktárgyat, Kállay Mariskára hagyta, aki ma özv. Pásty Ábrisné, finom úri hölgy, hatvanéves, régi kedves ismerősöm még a régi Magyarország idejéből, még a nyiregyházi megyebálok idejéből... Ő volt szíves elküldeni nekem, egy levél kíséretében, ezt a kézirat-csomót, néhány szál virággal átközve az egészet. »Mindjárt magára gondoltam, mikor ezt megtaláltam«, - írta a levélben. - »Mikor ezt megtaláltam, ezt a sok írást, egy fiókban. Gondoltam, magát ez érdekelni fogja, talán fel is tudja használni, amilyen ügyes ember...«