Hágár fia [antikvár]

Részlet a könyvből:Én nem tudom, hogy mit jelentsen,Oly bús miért vagyok.Egy régi rege jár eszemben,Mit feledni nem birok..."Lórika szépen dalolt. És ő maga is szép volt. A lenyugvó nap fénye, mely betűzött a nyitottablakon, sugaraival beragyogta szőke fejét, rásütött a kezében lévő varrószerszámra és varrótűjét fényes aranyzománccal vonta be.Hűs lég, borongó alkony;Halkan a Rajna foly.A bérc lobog a napfényVégső sugáritól."A Rajna messze esett ugyan ettől a sziléziai dombos-völgyes vidéktől, de odakint a nagy álló tó vize vörhenyes aranyszinben csillogott és ennek a csillogásnak a visszfénye a víz csöndes tükréről a túlsó parton fölcsillámlott arra a kicsi dombra, amelyen magánosan állott egy vad cseresznyefa, melyet az emberek Örs"-nek hívtak.Az Örs" úgy állott ott azon az alacsony hágón, mint egy kémlő őr s végigtekintett a falunés az egész völgyön. Amikor vihar jött, az Örs" kiterjesztett ágaival fogta fel a villámokat, hogy a házak közelébe ne férkőzzenek.