Hahó, Anyu, hahó, Apu! [antikvár]

Hahó, Anyu, hahó, Apu... hahó, mindenki! Figyelmet kérek, mert ez életem első előszava! Nyilván azt hiszitek, hogy én valami közönséges pólyás vagyok, aki felül folytonos zavaróadást sugároz, alul pedig az illemtudás teljes hiányáról tanúskodik. Valójában azonban sokkal több van bennem. Talán ezt nem lehet rögtön észrevenni, de a hozzám hasonló apró akarnokok azok, akik pár éven belül meg akarják forgatni a világot. Hidakat építünk, nagy űrlaboratóriumokban kutatjuk a mindenség titkait, gyönyörűen muzsikálunk, és vastag könyveket írunk. Figyeljetek csak rám, és nyújtsátok egészséges, jó és okos nevelést, nehogy olyan gyerek legyen belőlem, akivel majd nem szívesen engedtek játszani. Talán most még azt gondoljátok: mit akar ez a csöppség? Megmondom nektek: pontosan azt akarom ami ebben a könyvben áll..., illetve sokkal, sokkal többet. Ezt nem hittétel volna, mi?! Pupákok.