Hámor a hegyek között [antikvár]

Részlet a könyvből: Hatvannál lovakat váltottak, három deresszürkét kötöztek a delizsánsz elé, amely fojtó ködben, lucskos sárban dülöngélve indult el Eger irányába. Kétnapos eső gyülemlett az országúton, a jóllakott föld sem szenvedhette már, a napra bízta, hogy végezzen vele. De harmadnapra nehéz ködöt hozott a reggel, gyémántosan káprázott a fullasztó fehérség az emberek szeme előtt. Hiába ült a legügyesebb kocsis a lovak mögé, csak lépésben haladhattak. - Teringettét, mint a pokolban.. - szitkozódott Acantisz Márton szűcsmester, aki a pesti Medárdus-napi vásárról tért haza Egerbe háromszázegynéhány rénes forinttal, aminek felét mentéje korcába rejtette, másik felét a sárga kordovány csizma mélyére, a lábára csavart ruha alá. Kezeit maga mellett, a kárpitozott padkán pihentette kényelmesen, testével előregörnyedt s megadta magát a kocsi szeszélyes imbolygásának. Mellette Gire Orbán gyolcsos szunyókált, tátott, nyálazó szájjal. Ezek ketten még a négynapos pesti sokadalom megnyitása előtt elhatározták, hogy legényeikre bízzák a hazafelé indított vásári szekereket s ők maguk postakocsira ülnek, mert így teljes egynappal előbb érnek Egerbe. Gire Orbánnak is volt miből megfizetnie a delizsánsz nyolcforintos taksáját. Elkapkodták a portékáján egy szálig, még hálálkodtak is érte. A vékony sléziai gyolcsból, amelynek tíz sing a hossza, kereken negyven véget adott el a pesti dámáknak s ami megmaradt, azt egy-két dénárral olcsóbban vásár-utólján szétvitték a hetipiacra járó kufárok. Jobb üzletet csinált végül, mint az eperjesi és segesvári gyolcsosok, akik kétszerannyit fáradtak az utazással és nevesebb céhet képviseltek, mint ő.