Harold Fry valószínűtlen utazása [antikvár]

Harold és a levél A LEVÉL EGY keddi napon érkezett, és mindent megvákoztatott. Közönséges áprilisi reggel volt, a mosott ruha és a frissen nyírt fú szaga itatta át a levegőt. Harold Fry a reggelizőasztalnál ült, frissen borotválva, tiszta ingben és nyakkendőben, a kezében érintetlen pirítós. A konyhaablakon át a lenyírt pázsitra nézett, a közepén Maureen szétnyitható szárítója meredt ki a földből, a kert három oldalát a szomszédok sűrű deszkakerítése zárta le. - Harold! - kiabálta túl Maureen a porszívót. - A posta! Arra gondolt, kimehetne, de egyetlen teendőjét, a fűnyírást már előző nap elvégezte. A porszívó váratlanul elhallgatott, az ajtóban megjelent a felesége, ingerúknek látszott, és egy levelet tartott a kezében. Leült Harolddal szemben. Maureen törékeny termetű, fürge járású nő volt, fejére ezüstszínű haj simult, mint egy sapka. Amikor először találkoztak, Haroldot semmi nem tette olyan boldoggá, mint ha megnevettethette. Nézte, ahogyan csinos vonásait szétzilálja a rakoncátlan öröm. - Neked jött - mondta Maureen. Harold fel se fogta még, mire gondol, amikor az asszony egy borítékot