Házasságsirató [antikvár]

IVILIZÁLT TÁRSADALMUNKBAN minden ember - de főként minden nő - olyan igazságtalan harc megvívására kényszerül, amelyet törvényszerűen el fog veszíteni. Azt ugyanis a véges élet vívja a végtelen idő ellen. A természeti népeknél nem biológiai amortizációnak tekintik az öregedést, amivel társadalmi leértékelődés jár együtt, hanem éppen ellenkezőleg: az évek és a ráncok számának szaporodása megbecsülés- és hatalomnövelő gazdagság. A kor nem az élet egyre meredekebb és egyre síkosabb lejtője, hanem a felemelkedés természetes folyamata. A vének bölcsessége felülírja még a törzsfőnökök hatalmát is. Ám az önmagát felsőbbrendűnek képzelő, úgynevezett civilizált világ ezt az ősi törvényt erőszakosan igyekszik megcáfolni. Az öregedéssel együtt járó elmagányosodás - akárcsak a nátha vagy az influenza - az élet természetes velejárójaként, bambán akceptált népbetegségként, alattomosan befurakodott az életünkbe, és lassan teljesen átveszi a hatalmat. Ha Nóra öt évtizeddel ezelőtt ezzel tisztában van, talán inkább nem is jön a világra. Könnyen találhatott volna még 5