Hegynek visz az út [antikvár]

Részlet: "Veronka néni dülöngélve tartott a lugasból a konyha felé. Kiáltani szeretett volna, de szó nem hagyta el ajkát, csak két kidolgozott kezét csapkodta össze, mintha úszni akart volna a levegőben, hogy minél előbb a konyhában lehessen. -Istenem! -tört ki belőle végül a kiáltás és nyomban ki is buggyant szeméből a könny. -Mi baj, Veronka?- ugrott fel a konyhaszékről Éva és megragadt a síró asszony reszkető kezét. De Veronikában újra megakadt a szó, és értelmes beszéd helyett csak sipítozó hápogás tört magának utat..."