Hét szűk évtized [antikvár]

A kiadói borító felső élei kissé szakadozottak, gerince kifakult.
Önéletrajzi regényeiben gyermekkorára és fiatalkori kalandozásaira emlékezik. A Meglepetéseim könyvé-ben kisgyerekkorára, a bakonyi falura tekint vissza. Lírai-nosztalgikus hangvételű epizódokat mesél el egy letűnt világról, a tízes évek falujáról, gyerekkori játszópajtásairól, a falusi búcsú forgatagáról, erdőn-mezőn kalandozásokról, az első iskolai élményekről, örömökről és megszégyenülésekről: egy gyerekember első félelmeiről és szorongásairól, örömeiről és kudarcairól. A Lődörgések korá-ban az író ifjúkorának mozgalmas, kalandokban, élményekben bővelkedő éveit idézi. Jókedvűen, öniróniával és némi nosztalgiával, az önigazolást, az önmagát hőssé avató magyarázkodást kerülve mesél lődörgéseiről: változatos színhelyeken változatos foglalkozásokról, sokféle barátról, ismerősről. Kalandozásainak főbb állomásai: a szarvasi gimnáziumi évek után a soproni teológia, ahol a kollégisták viccmestere, regényíró és könyvkiadó, s nem utolsósorban a női nem rajongója. A teológusból - merész váltással - az országutak vándora lesz. Bécsben filmgyári statiszta és kávéházi törzstag, buzgó könyvtárlátogató és áldozatkész hősszerelmes. Kőszegen sikeres grafológus, Pesten néhány napig színinövendék, végül Pécsett bölcsészhallgató. A vele és körülötte történt események szórakoztató, mulatságos elbeszélése során felidézi a színhelyeket is: a bakonytamási otthon, a parókia hangulatát, a soproni teológia hétköznapjait, a bécsi kávéházak világát. Emlékezetes portrékban örökíti meg akkori életének szereplőit: tanárait, szüleit, barátait és alkalmi ismerőseit, teológus kollégáit és pécsi íróbarátaitl: Weöres Sándort, Takáts Gyulát, Várkonyi Nándort és Berda Józsefet.