Hinár [antikvár]

Részlet: Kerék Gábor az árokparton üldögél és nézi Gulyásék kiskertjében lévő méhest. Pár fonott kaptár az egész. Melegük van a méheknek és egymásba csimpaszkodva függenek a délutáni rekkenésben. Gábor vesz egy síma követ, rááll a kavicshalomra és próbát tesz. Sivít a kő. A méhes oszlopát találja el. Nagyot puffan. Körülnéz, de senki se jön. Röpül a második kő és lepottyan a méhfürt. A célzás sikerült, annyit látott, többet nem, mert futni kellett. Kicsapódik az utcaajtó és fölhangzik Gulyás néni dörgedelme - Megállj, gazember !... Megfoglak !... Még toporog is hozzá, hogy a futást utánozza. Kezével pedig hadonászik. Gábor lihegve veri a forró utcai port. Vissza csak akkor tekint, mikor már biztonságban van. A patak hajlásánál meglassúdik és szembe fordul az ellenségével. Igaz, hogy nagy távolság van közöttük, de azt is számításba kell venni, hogy Gábor csak hét éves. Gulyásné rázza az öklét: - A csendőröknek adlak, várj csak !... - Ha vóna kurázsija! - kiált vissza a gyerek. Nem hisz a fenyegetésnek. - Apjuk, gyere csak ki!... Még vissza mer nyelvelni a kutya . . . - Gulyás sógor nincs is itthon . . . Kaszálni ment... Ekkora szemtelenségre már szólni se lehet. Gulyásné befordul a házba. Olyan formája van, mintha fojtani szándékozna.