Hotel csillagfürt [antikvár]

Titkos kapcsolat (május) Tompa puffanásra riadt fel, mintha valahol a közelben leejtettek volna egy nehéz tárgyat. Hunyorogva vizsgálgatta a telefonját, megpróbálta kisilabizálni, hány óra lehet, de túl álmos volt ahhoz, hogy teljesen kinyissa a szemét. Már majdnem visszaaludt, az álom hangulata még körülötte lebegett, napfényes liget, végtelen óceán, pálmafák, valami halk motozás azonban folyton betolakodott a képbe. Hirtelen tört utat a felismerés, betörő jár a lakásban. Felült, a szíve hevesen dobogott, levegőért kellett kapkodnia. A redőny résein átszűrődő halvány fényben egyértelműen látszott, egy árny lopakodik felé. Felkapta a párnáját, hogy hozzávágja, legalább ennyivel védje magát, bár tudta, komoly harc esetén ez a védekezés mit sem ér. Az árny egyre közelebb ért, átható pézsmaillatot árasztott, kikapta a kezéből a párnát, és a halálra rémült lány arcához szorította. Soma sikítani próbált, meg akarta karmolni a betolakodót, szeretett volna belerúgni, nem értette, miért bénítja meg a hirtelen jött, ám annál furcsább, akarat- és mozgásképtelenséget okozó erő. Mielőtt magába szippantotta volna a teljes sötétség, valóban felébredt. Éjszaka volt, az ismerősnek tűnő árny bocsánatkérőn az ágya fölé hajolt. - Ne haragudj, hogy felébresztettelek, de elmúlt éjfél, mennem kell.