Huszonöt esztendő [antikvár]

I. A SZÜLŐFÖLDÖN ÉS ANNAK VÉDELMÉBEN 1915—1922. KÜLDETÉSBEN. , Naplúiiiból. 19ir). Szeptemboi-. Innen-oiiuau egy hete lesz már, hogy a magyar kálvinista igehirdető drága szimbólumának: a palástnak boldog tulajdonosa vagyok. Soha felejteni nem fogom azt a verőfényes szeptemberi napot, amelyen életem nagy és elhatározó eseménye Budapesten lejátszódott. Ügy érzem, hogy örökké lelkemben hordom annak a díszteremnek a rajzát, ahol avatásom és kiküldetésem megtörtént. Ött látom magam körül barátaimat, akik — úgy mint én — meghatódott szívvel és lélekkel állanak a díszes teremben és hallgatják az üzenetet az ősz Püspök ajakáról. Szívünkbe markol az üzenet és parancs: „Ti, ifjú Testvéreim, küldetésben vagytok. Hivatásotok és kötelességetek az, hogy küldetésetekhez és hivatásotokhoz szívetek utolsó dobbanásáig ragaszkodjatok!" A lázas budapesti ntcákról behallatszik a díszterembe ii rikkancsok kiáltozása: a német sei'egek sikereiről, a nyugati fronton. A díszterem nyugodt és biztos atmoszféráját szinte megzavarja a rikkancsok lármája. De még sokkal jobban megzavarja és feldúlja az én lelkem nyugalmát. Egy pillanatra megjelenik előttem egy menetszázad, amelyben középiskolás osztálytársaimnak nagyrésze már a korai tavasszal a harctérre indult. Ifjúkori kedves barátaim egy részéről azóta iszonyú hírek érkeznek. Fogságról, sebesülésről és halálról beszélnek a tudósítások. Én pedig egy kis csoporttal együtt ime még itt vagyok, messze-messze a front mögött A budapesti theológia védő szárnyai alatt. Távol a véres haremezöktöl. Régóta tépelődöm már azon, hogy nem lenne-e köteles- 1