Idővallató [antikvár]

Részlet a könyvből: A családomban azt tartották, hogy Joannes leszármazottai vagyunk. Amikor azonban ezzel dicsekedtek, megkerülték azt, hogy tiszteletreméltó ősünk ferences csuhás volt, és nőtlenséget fogadott. Én mindig hajlamos voltam inkább azt hinni, hogy Joannes leánytestvérének vagyunk a sarjadékai. Ő akkortájt ment férjhez, amikor Joannes az első feljegyzésre méltó dolgot e világon elkövette: megszületett. A leánytestvér - bár Joannes illőképpen megemlékezett róla - elveszett az idő sötétjében. Még az is megtörténhet, hogy nem is létezett, és később "hamisították" a szerzetes mellé. Azért találták volna ki, hangoztatta gyakran az egyik unokatestvérem, hogy arra a bizonyos első nemzedékre ne süssék rá a bitang nevezetet, és Joannesre a... -le sem merem írni e szót, kimondani is óvakodom. Akár így, akár úgy történt a dolog, a fontos az, hogy én létezem. Meggyőződésem, hogy a nemzedékek - férfiak és nők - hosszú sorában az én létezésem a legtalányosabb. Legalábbis az én számomra talányos, és még most, viszonylag idős koromra is - amikor ezeket a sorokat rovom -, rejtélyekkel és megfejthetetlen titkokkal telített.