Igézet [antikvár]

...Megzavarva állok a kép előtt, mondanivalója hétmázsás súllyal nehezedik, zúdul rám. Leszek-e valaha is olyan, mint amilyennek megfestettél és szeretnél? Tudok-e ott élni-lélegezni, ahová emelni kívánsz, nem szédülök-e majd irányt tévesztve vagy egyensúlyomat vesztve? És meddig akarsz, tudsz engem ott fenn megtartani? A velünk dacoló fiúval sikerül-e majd megértetni közegváltozásom szükségességét anélkül, hogy elűzném őt magamtól és tovaszakadna tőlem? - ezer kérdés faggat és marcangol. Festményeid összhatásában a kívülálló, a szemlélő számára azt kívánja elmondani, hogy egy olyan világban, mint a miénk, amikor a nőt megalázzák, kicsúfolják, elárulják és eladják lépten-nyomon, vannak még férfiak, akik magasra emelik a nőt, mint eszményt: visszahelyezik arra a helyre, ami megilleti őket az idők kezdete óta... A képnek a "Grata Plena" címet adtad: vagyis "A legszebb"...