Ilona [antikvár]

A nagyregényben megelevenedik a századforduló és a második világháború utáni évek történelme az 1956-os magyar forradalom leverését követő évekig. A mű három nő - anya, leánya és unokája - életútját ábrázolja. Középpontjában Ilona áll, egy magyar állomásfőnök leánya, aki már gyermekkorában kiválasztottnak érzi magát, s tudja: különleges sorsot él majd meg. Az élet látszólag igazolja a korán önállóságra törekvő lányt. A szerencse - minden tragikus esemény ellenére - végigkíséri egészen öregkoráig. Más sors jut leányának, Zitának. Ő nagynénje mellett nő fel, és semmiképpen nem akar olyan lenni, mint boldogtalan nevelőanyja, aki feláldozta magát a családért. Zita a huszas évek új, fiatal generációját testesíti meg: az életet habzsolva mindent be akar pótolni, amit szülei kénytelenek voltak elmulasztani, ám csalódik, életunttá válik, sorsa zátonyra fut. Gyermeke, Éva már megtalálja a helyét a világban. Amennyire a három asszony jelleme eltér egymástól, annyira különbözőek az eléjük tornyosuló problémák - és a férfiak, akik életük alakulásában szerepet játszanak. Példaként említhetjük az osztrák diplomatát, Kontowski herceget; az új erkölcsöt hirdető egykori papot, dr. Salest; az egocentrikus karmestert, Szomorú Zoltánt; az apja ellen lázadó Paul von Oppelt és a gentleman filozófust, Stefan Herrdegent. A regény színpompás, csillogó eseménydús korszakot ábrázol. Az olvasó a Ferenc József császár korabeli Bécsbe és Budapestre, Raszputyin Szentpétervárára, az első világháború alatti olasz frontra, a bombatámadások éjszakáit átélő Berlinbe, a második világháború alatti Amerikába és végül a legyőzött Európába képzelheti magát. A magyar származású író legsikeresebb könyve, a huszadik század epikájának egyik mesterműve.