Imák és emberek [antikvár]

Részlet: Hosszúnapon történt. Az oldalajtónál ülők állandóan kinéztek a nagy udvarra, lesve az első csillag kigyullását.Merőn figyelték a vidék felett trónoló Magas-hegy tetejét, ahol a menedékház hatalmas tornyát már becsavarta a feketedő alkonyat, mely egyre lejjebb ereszkedett errefelé. Nagysokára a hegy lábáig cammogott a setét, majd rászállt a szomszédos Sátor-hegy aljánál elterülő városka porosfedelű paláira is, míg a szorongó várakozás végén betoppant ide: a templomudvarra. Legjobban a nehezen böjtölő, fiatal Hazai Samu örült ennek. Kiöntötte megmaradt szalmiákszeszét, amit egész délután szagolt, zsebébe süllyesztette a szegfűszeges birsalmát és sietett az első padok felé odasúgni a csámpás Moskovitz fiának: - Nemsokára lehet enni!