Infarktus [antikvár]

Kötéstábla / borítója kopott
A ​dermesztő szorítás a szív körül, a földhöz szegező rémület, a semmibe zuhanás néhány pillanat csupán az ezt követő idő már a lábadozásé. Az ember először csak arra eszmél, lévén túl a krízisen, hogy halálosan fáradt. S közben fölfedezi a fényt és az árnyékot. Aztán lassan alakot ölt az orvos és az ápoló. Meg a betegtárs. Hangokat hall. Később a beszéd értelmét is felfogja. Kezd ismét életre kelni… Miron Bialoszewski, a kitűnő lengyel költő és prózaíró maga éli meg ezeket a szörnyű percenket 1974. november 28-a reggelén egy varsói aluljáróban. S már kórházba szállítás után néhány nappal ismét kezébe veszi a tollat. Médium és író egy személyben, aki könyörtelen pontossággal igyekszik mindent rögzíteni a „feltámadás” egybemosódó fokozataiból. Ennek a termékeny megszállottságnak nemcsak egy szép és emóciókban gazdag könyvet köszönhetünk, hanem egy közös emberi tanulságot is, azt, hogy az életbe úgy tudunk teljes lelki egészségünk fenntartásával visszatalálni, ha megőrizzük magunkban az életöröm, a világra való újbóli rácsodálkozás képességét is.