Bővebb ismertető
Borítói kissé elszíneződtek. Gerinc alsó része enyhén sérült.
Az író új regénye egyrészt szabályos diákregény, mulattató, néha tragikumba forduló diákcsínyekkel, ártatlan vagy borsos kamasztréfákkal, ugyanakkor jóval több is ennél: egy társadalom lélektani regénye. A Horthy-korszak leendő katonatisztjeinek neveléséről, a határszéli kadétiskoláról szól a regény, ahová az úrifiúkat küldik, hogy a legérzékenyebb kamaszkorban történő kínzatások és az embertelen fegyelembe való nevelés után legtöbben maguk is nevelőikhez hasonló kínzókká, fegyelmezőkké legyenek. Azaz: egy erkölcstelen társadalom áldozataiból ennek a társadalomban a védelmezői. Ottlik hitelesen és nagy művészettel ábrázolja ezt a testi-lelki terrort, aminek védtelenül ki vannak szolgáltatva ezek a kamaszok, és azt a folyamatot, amely odáig zülleszti őket, hogy ezt a természetellenes világot természetesnek és egyedül lehetségesnek fogadják el. A kadétiskola komor, baljós épülete a huszas évek ellenforradalmi Magyarországának szimbóluma – és a regény ennek a szimbólumnak társadalmi és erkölcsi tartalmát, valóságát mutatja be, ítéletet mondva fölötte.
Ottlik Első írásai 1931-ben jelentek meg a Napkeletben. 1939-ben Babits közölte a Nyugatban A Drugeth-legenda című elbeszélését. A háború befejezésekor a magyar szellemi élet megújítását tervezte, a Nyugat hagyományait folytatva.
1945 és 1946 között a Magyar Rádió dramaturgjaként dolgozott, ahol hangjátékokat fordított és írt. 1945-től 1957-ig a Magyar PEN Klub tikára. A dogmatikus irodalom-politika éveiben kiszorult az irodalmi életből, fordításokból élt. Kényszerű hallgatása 1957-ben ért véget, amikor megjelent Hajnali háztetők című kisregénye. Iskola a határon című, mára már klasszikussá vált nagyregényét 1959-ben, többszöri átírás után adták közre.
Az egyetlen hosszabb terjedelmű műve, amely az Iskola a határon ikerdarabjaként íródott, Buda címmel Lengyel Péter gondozásában jelent meg. Ottlikot olyan szerzők vallják mesterüknek, mint Tandori Dezső és Esterházy Péter.
Díjai
József Attila-díj (1981), Déry Tibor-díj (1984), Kossuth-díj (1985), Szép Ernő-jutalom (1988), Örley István-díj (1990)