Isten nem szerencsejátékos/Ne szeress, ne szeress [antikvár]

A KATAKOMBALAKÓ Gyurkovics Tibor könyve elé RERUM NOVARUM címmel XIII. Leó pápa 1891-ben enciklikát adott ki. Összefoglalta benn a kor tudósainak, szellemi embereinek tanulmányait arról, hogyan fésülhető össze a szocializmus (kommunizmus) és a kereszténység, az egyház. Nagyon sok filozófus, író, társadalomkutató úgy látta, hogy a Marx-Engels által vizionált imperializmus ellenszere lehet a keresztényszocializmus. A magántulajdon eltörlése. A munkásosztály és a parasztság felemelése, az osztályharc megszüntetése. A szociális tevékenység minden elé helyezése. Az elesettek felkarolása. A kizsákmányoló tőkések elzavarása - mindez az egyház részvételével. Miért ne lehetne a szocializmusban élő ember istenhívő? Miért ne lehetne összeházasítani azt, ami értékelhető a marxizmusban, Jézus Krisztussal? A marxi értelemben vett szocialista államrendben miért ne lehetnének templomok, bazilikák, püspökségek, és egyáltalán - a kommunista utópia miért helyezkedne szembe a vallással? Jó, ebben az esetben ki kell dobni a hajóról a dialektikus materializmus több tonnányi csomagját, dobjuk hát ki! Lelkes csoportok jöttek létre, mozgalom -miközben a kapitalizmus haszonélvezői nevettek az egészen, úgysem lesz ebből semmi. És nekik lett igazuk. Egyelőre. De ki tudja, mit tartogat még a jövő? Gyurkovics Tibor keresztényszocialistának vallotta magát egész életében. Apjától hallott róla, aki nagy híve volt ennek a mozgalomnak. A Keresztény Közösségi Párt, melynek egyik legnagyobb hatású szónoka volt, a Rerum Novarumot alaptételként kezelte. Az első világháborúban meggazdagodó „kapitalista arisztokrácia" már arra készült, hogy újabb háborúkkal még nagyobb profitra tegyen szert. Kicsit zavarta őket ez az új gondolat, hogy ki a magántulajdonnal, és be az egyházzal. De ehhez is sok pénz kellett volna, a tőke pedig náluk volt. (Akik azt hiszik,