Isten országa felé [antikvár]

Részlet a könyvből: Az osztrák határ felé robogó szentpétervári gyorsvonat néhány perccel tizenegy óra után, éjjel érkezett meg Vilnába. Báró Aehrenthal Alajos, aki az orosz fővárosból Bécsbe utazott, alig félórai szendergés után felriadt és a zúzmarás ablak felé hajolt. A magyar-osztrák monarchia szentpétervári nagykövete fázott; a késő októberi éjszakán csikorgó hideget zúdított az orosz földre a tél; valami meleg italt, rumos teát vagy kávét kellene inni. De hol vagyunk? Dvinszkben még ébren volt és Szvencjani állomásra is emlékezett homályosan; azután lephette meg az álom. Elérte volna már Vilnát? Magára húzta bundáját és kiment a folyosóra. A Grodno, Varsó és Bécs felé igyekvő utasok közt nem sebes, de határozott léptekkel haladt a gyorsvonat felé az Ördög. Olyan volt, mint egy előkelő orosz arisztokrata. Bokáig érő hatalmas fekete bunda borította testét, a fénylő barna vidragallér befödte nyakát és fülét; fekete prémsapkáját mélyen a szemére húzta, csak finom, hegyes, fehér orra és mélyen ülő égő fekete szeme látszott ki bundájából és kucsmájából. Aehrenthal báró kocsija felé tartott, kezét a zsebébe mélyesztve...