Izgalmak szigete I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből:A délutáni hőség egyre fokozódott. A kopár, elhagyott tájon kábitó álmosság ömlött el. Sehol nem látszott élet nyoma. Egy hang sem hallatszott, sem közel, sem távolban. A vékony, megritkult köd a mocsarak felett villogott a forró levegőben. A keskeny, köves utat vastag porréteg borította. A kis ember, aki hátizsákkal a vállán türelmesen baktatott az uton, szemmelláthatóan kimerült a nap forró sugarainak könyörtelen tüzétől. Aki ötven hetet egy szövetkereskedésben az eladó asztal mögött tölt el, - még akkor is, ha az tágas üzlethelyiség - nem edződhetik meg arra, hogy a szabadságideje alatt nyilt országutakon vándoroljon. Downes Henry eddig sohasem próbálkozott meg a turisztikával. Már kezdte megérteni, hogy a gyalogláshoz nem elég az, ha az embernek két lába van. Gyakorlat is kell hozzá.Az ajkát nyalogatta, elöntötte az izzadtság és a szomjúság egyre jobban gyötörte. Egy ledőlt fa törzséhez támaszkodott és komoran kémlelte a tájat... sehol sem látott házat!