Jack [antikvár]

Részlet a könyvből: "- K, tisztelendő uram, K. A gyermek nevét angolosan kell irni és kiejteni ... ilyenformán: Dzsak)... A kisfiu keresztapja angol volt... lord Peambock, vezérnőrnagy az indiai hadseregben... Talán hallotta is már a nevét? Nagyon kiváló, előkelő származásu ember... ó, tisztelendő uram... főnemesi származásu... És milyen keringőtáncos volt! Egyébként már meghalt, még pedig nagyon szerencsétlen módon... néhány évvel ezelőtt Singaporeban, azon a nagyszabásu tigrisvadászaton, amelyet egy rajah barátja rendezett a tiszteletére... A rajah nagyon hires azon a vidéken... Ejnye, hogy is hívják? Rögtön... Istenem! a neve a nyelvemen van... Rana... Rama - Bocsánat, asszonyom, - szólt közbe az igazgató, aki nem tudta másként megakasztani a nő szavainak áradását és ide-odaugráló gondolatmenetét - a Jack név mellé még milyen más nevet írjunk? A derék lelkész felkönyökölt az iróasztalra, amelyen az imént irt és a szeme szögletéből élesen gunyos és paposan átható tekintettel nézett a fiatal nőre, aki előtte ült és Jackra (K-val), aki anyja mellett állt."