Jézus mosolya [antikvár]

Részlet:"Legyen bármennyire elutasít is valaki a transzcendenciával, s azon "belül" is "a világ teremtettségének" eszméjével szemben, szemlélje irigykedő bánattal, esetleg hűvös aufklerista szigorral, netán nyegle elutasítással azokat, akik életüket "egy nagy ismeretlen Úrnak vendége"-ként hiszik és szeretnék leélni, hitessék el magukkal azt, hogy életük a maga halállal záródó egyszeriségében is távlatosként értelmezhető, hogy életük nem egy zuhanó repülőgépen "megy végbe", ahol - mint az köztudomású - nincsen hitetlen ember, tagadjanak meg tehát minden olyan teremtő és szeretetteli erőt a létezésben, amelyhez mások a hit útján eljuthatnak, mégis a nevükben is állíthatjuk, hogy "a legelvetemültebb istentagadó" sem cáfolhatja: a történelem legnagyobb eseménye Jézus Krisztus. Jézus Krisztus - akkor is, ha nem hiszünk istenfiúságában, ha legyintünk megváltói küldetésén, ironizálunk együgyű és hitben esendő, a jelektől megrettenő és a misszió parancsába beleizzadó tanítványain, vállunkat vonogatjuk az ádvent, a karácsony és a húsvét, a várakozás, a születés és a visszaszületés csodáin."