Jő, hegyeken szökellve [antikvár]

A szerző új oldaláról mutatkozik be ebben a játékosan merész regényben. Szórakoztató gúnyképet fest korunk Párizsának művészeti életéről, panoptikumfigurákként vonultatja fel a közismert nagyságokat és hírességeket. A zseniális öreg festő művészi és férfiúi erejének titokzatos megújulása áldozatul követeli egy fiatal lány szerelmét, egy tehetséges fiatal festő boldogságát. A művészi alkotás titkai, a győzelmes életerő és a felderengő halálvágy motívumai játékos mítoszteremtéssel, könnyed iróniával és harsány csúfolódással vegyülnek. Percenként új arcot vagy új álarcot ölt ez a regény. Ebben a csapongó, boszorkányos bűvészmutatványban talán csak egyvalamit vehetünk egészen komolyan: a "hegyeken szökellő", diadalmas emberi géniusz iránti tiszteletet.