József [antikvár]

Részlet a könyvből: A szépségről Igy szól az írás: József, mikor tizenhét esztendős vala, báttyaival egyben őrizte a juhokat; és vala a gyermek Bilhának és Szilpának, az ő attya feleségeinek fiaival. Ez helytálló és amit a Szép Beszélgetések még hozzátesznek, hogy megvitte atyjának, ami gonosz hírt testvérei felől hallott, arról is tudunk egyet-mást. Nagyon könnyen találhatunk olyan szemszöget, amelyből nézve József kiállhatatlan tacskó volt. A testvérek például így vélekedtek. Mi semmikép nem osztjuk ezt a nézetet vagy legalább is nyomban elvetjük, ha egy pillanatra el is fogadtuk; mert József több volt ennél. Az adatok azonban, a maguk határozottságában, egyenként magyarázatot kívánnak, hogy a tényállás megvilágosodjék és újra föltáruljon az, amit a régiség bizony alaposan megtöppesztett. József tizenhét éves volt és mindazok szemében, akik látták, a legszebb a föld fiai közt. Megvalljuk, nem szívesen beszélünk szépségről. Maga a szó és a fogalom is unalmat áraszt. Emelkedetten sápatag gondolat, tanáros álom a szépség. Mondják, törvényei vannak ; a törvény azonban az értelemhez szól, nem az érzéshez, amely nem tűri, hogy pórázon vezessék...