Bővebb ismertető
Részlet:
"Juliska néninek aranyszőke haja volt és fekete ruhája. a haját hármas koszorúba rakva viselte tiszta, hófehér homloka fölött, a ruhája pedig lágyan, omlósan simult rá karcsú termetére. Az arca rózsás volt, a szeme búzavirágszínű, igazgyöngy fogai ragyogók, az ajka mosolygós. És mégis, mint valami finom, sejtelmes illata a hervadásnak, titokzatos, halk szomorúság lebegett körülötte. Követte suhanó léptei nyomát, ott borongott kék szeme tükrében, hamvas árnyékot vetett csillogó hajfonatai között, benne reszketett lágy hangjában és olyankor sem tűnt el az ajka szögletéből, ha nevetett. Titkolt szomorúság volt ez, magányos és előkelő. Tartózkodó volt, de vonzó, érdekes, regényes és izgató. Mert titkot takart, de egyben el is árulta, hogy van titok."