Kádár Anna lelke I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből:"Voltam, mikor nem éltem és leszek, miután meghaltam.A homályról, mely néha szavaimat borítja, nem én tehetek; nem tudok közvetlenül szólni; van közöttem és az olvasó között valami, vagy valaki, aki fátyolosítja hangomat. Nem én magam, hanem a testem és az olvasó teste; s talán az író is, akin át beszélek.Mindezt meg kell még magyaráznom s meg is kísérelem majd, hogy megértessem rendkívül nehéz helyzetemet s ezen át majdnem mindnyájunk sorsát.Emlékszem születésemre s ha a körülményeket nem is tudom pontosan idézni, a lényeget ismerem.Az örök létben voltam, kívül téren és időn ott, ahonnét minden és mindenki jön s ahová minden és mindenki visszatér. Ez nem a Semmi, ez a Minden. A lét végtelen tengerében voltam, ezt kételkedés nélkül tudom; az egyetlen lélekben voltam, ahol nincs test, sem érzés, nincs tér és idő; ahol ismeretlen az öröm és fájdalom, a vágy és győzelem; az örök óceánban voltam, ahol egyesülnek az ellentétek, boldogság és boldogtalanság nélkül, tudat és öntudatlanság nélkül, színtelenül és testetlenül, végtelenül és alaktalanul... s ami ma számomra a legmegnyugtatóbb: értelem nélkül. Mert hogy magam sem tudom most teljesen felfogni és megértetni mult és jövendő állapotomat, annak oka, hogy ma öntudatom és értelmem is van s öntudatomon át kell szólanom közeli és távoli tudatokhoz... talán egy író tudatán át... olyan eszközökkel: szavakkal, betűkkel és fogalmakkal, melyek a legszerencsésebb találkozások pillanatában is csak hasonlítani tudnak mindahhoz, amit tiszta valóságában szeretnék megmutatni. Az értelem az értelmetlenség oka.Voltam, anélkül, hogy lettem volna; és lettem, anélkül, hogy akartam volna."