Kantate [antikvár]

Részlet a könyvből: "Regen Richard orgonaművész és komponista a passau-bécsi vonattal érkezett Budapestre és innen Pécs városa felé igyekezett. Regen magával hozta feleségét s a szőke, szenvedőarcú, halavány asszonyt két karján vitte föl a vasúti kocsi lépcsőjén. Benn a fülkében fáradtságtól és gondosságtól remegő kézzel sarokba ültette, helyét apró párnákkal puhára bélelte és megsímogatta az asszony arcát. - Örülsz, hogy Magyarországba jöttünk? - kérdezte Regen. - Pécs bizonyára szelíd, jókedvű és hallgatag vidéki városka, a püspök nagyon dícsérte... egészséges levegő, tiszta forrásvíz és szőlőskertek a domboldalon...jó lesz? - Jó. Az asszony sápadt arcán bizonytalan mosolygás suhant végig. Regen kedveskedve folytatta: - Boldog vagyok, hogy új környezetbe, más levegőre, üde falusi csendbe vihetlek téged. - Regensburg is jó hely, úgy-e? - sóhajtott az asszony, aki - úgylátszik - most is az öreg kőhídra, a stadtamhofi kertekre s a Sedan-utca sarkán levő kis házra gondolt, amelyben egyetlen leánykáját az első hangjegyekre tanítgatta. - Regensburg? ... Most talán egy másik Regensburgba megyünk... levegőváltozásra - mondta Regen kissé bátortalanabbul."