Kár volt sírni Jeruzsálemben [antikvár]

Részlet a tartalomból: A hegyekben érte a napkelt. Útja völgybe bicsaklott. Mögötte maradt a szülőváros. Jahve még annyi időt sem engedélyezett, hogy utolsó pillantást vessen Jeruzsálemre. Italtól és dühtől elvadult katonák hajszolták, mégis minden porcikájában az önkínzásig fokozott búcsú vágya bizsergett. De ismerte mélázásra, emlékidézésre hajló természetét. Attól tartott, ráfeledkezik Iskariót szűk, kanyargós sikátoraira, Jeruzsálem falvaira, hol tanítványtársaival járt küldetésben egykoron. Hehé, hehé, mennyi tűzzel szónokolt az eljövendő Mennyek Országáról. Ekképpen: -Ne búsulj, testvér, ne zúgolódj, atyámfia, mert eljő a Nap...