Kenyér és becsület I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből:Egy jó öreg, a ki számot vetett az élettel.A pest-debreczeni országuttól nem messze, kis falu szélén áll egy vén kastély. E vén kastély, mint az már ily ódon épületek sajátsága, szomorú tekintetü. Bizonyos esztendő november havában e kastély mégis szomorubb volt, mint bármikor valaha... Az öreg Endrényi ur estve még friss, elven volt és piros: reggelre halva találták.Mikor az ember mindent elveszített, a mi az életben kedves volt, ha szive és nemes érzése van, csak két utat lát maga előtt. Elcsüggedni vagy megnyugodni. Elcsüggedni: annyit tesz, mint lemondani az életről, megszabadulni az emlékek fájdalmaitól, a jelen nyomasztó terhétől, s visszahátrálni annak a kétségbeejtő tömkelegnek küszöbén, melyet jövőnek nevezünk. Sok részben gyávaság ez, de nagyobbára csak gyengeség, melynek tikkasztó hatalma alatt a szenvedő lélek megtörik.