Kérődző Kronosz [antikvár]

Bartók Imre: Levél nővéremhez „sugárfényed folttalanul ragyog" Szigorú határidőkhöz kell alkalmazkodnom, és a munkaadóim nincsenek tekintettel a körülményeimre. Szerintük ezek egyébként sem körülmények. Anyám az ilyesmiből persze rögtön szójátékot gyártana, belülmény, mondaná - ők viszont szerencsére nem szeretik a szójátékokat. Igaz, hogy a munkaadóimat személyesen nem ismerem, leveleik hangütése alapján azonban azt mondhatom, hogy ilyen emberré szeretnék válni. Éppen ilyenné. A garázssor homlokzatán napszítta kiáltványt tépáz, párkányomon üreges, sárga termést hömbörget a szél. Az ablakmélyedésbe húzódó fűtőtest rácsos előlapja gúnyos vicsorgással tekint a fontoskodásomra, de én állom a tekintetét. Egy ideig minden rendben ment, olajozottan. Opciórajzokat gyártok sakkozóknak, más néven folyamattérképeket. Tisztára sepert, műanyag asztalon dolgozom, apám igazgatói tölgyasztalát két házbéli éhenkórásszal már réges-rég a pincébe vitettem. Apámtól egyébként sem őriztem meg semmit, még tekintélyesnek nevezhető örökségemről is könnyű szívvel lemondtam. Volt, amit az alagsorban működő szabadulószobának ajándékoztam el: félelmet