Ki csatát nyer, koronát nyer [antikvár]

Részlet a könyvből: A gyulafehérvári Szent Mihály-templom harangja még nem kongatta el a reggeli áhítatot, de a fejedelmi kancellária másolódeákja már a harmadik levelet rója. A likacsos, szürke árkuson szaporán perceg a lúdtoll, a bolthajtásos szobát a bodzaténta fanyar illata hatja át. Berzeviczy Márton kancellár uram oly könnyedén ontja magából a latin mondatokat, mintha Cicero nyelvét az anyatejjel egyszerre szívta volna magába. Diktálás közben hátratett kezekkel járkál fel-alá, majd megállapodik az ablakmélyedésben, oldalt, hogy a deák elől ne fogja el a világosságot. A kelő nap sugarai a nyitott ablakon át a szobába hatolnak, s a szemközti falra élesen rajzolódik ki finom arcéle. Derűs kék szeme csaknem eltűnik homlokának nemesen ívelő boltja alatt. Orra merészen ugrik előre, erőteljes álla nagy akaraterőről tanúskodik, de szája szögletében félszeg mosoly bujkál szüntelen, mely azt a látszatot kelti, hogy udvariasan figyel környezetére akkor is, amikor gondolatai országos dolgok körül forognak.