Királyi vadászat [antikvár]

A HALÁL EGY SOHA VISSZA NEM TÉRŐ PARIPA Neni mondhatnáin, hogy nem ismertem Patriciut, igenis ismertem. Annyiban, hogy ha az utcán találkoztunk, tudtam, kicsoda. Néhányszor szóba is álltunk, kezet is fogtunk. Utoljára az Ótoronyi Dinamó — Kismezöi Tudomány mérkőzésen láttam, körmét rágta a hivatalos tribünön. De ha valaki eltűnik embertársai közül, mint, teszem azt, Liliac, még nem jelenti föltétlenül, hogy a halottak közé kell sorolnunk. A mérkőzés csak a Dinamó számára volt fontos, amely a B csoport elsö helyére, ezáltal pedig arra pályázott, hogy a bajnokság elsö osztályába jusson. A Tudománynak, ha kikap, semmi vesztenivalója, ha győz, semmi nyernivalója, ezért mi sem sarka,llta a becsvágyon kívül. Papírforma szerint a Dinamó döntetlen eredménnyel is az első osztályba kerülhet, a vereség azonban végképp megpecsételheti a sorsát, mert fő ellenlábasa, a Venus, otthon játszik, és ha nyer, egy ponttal megelőzi. A dinamósok számára tehát nem maradt más, mint megszerezni egy pontot: jobb gólarányuk a Venus győzelme esetén is továbbjuttatja őket. Fontos mérkőzés, nagy tömeg, kolompok, feliratos táblák, füttyszó, taps. Patriciu volt az egyesület elnöke; némelyek azzal gyanúsították, hogy eladta a pontot a dinamósoknak, de karikás szeme, enyhén másnapos és az izgalomtól falfehér arca rácáfolt minden ilyen feltételezésre. Tényleg rágta a körmét, és valami különös kétségbeesés fénylett a szemében. Végeredményben a fene ott egye meg valamennyit, ahol van, hisz amint Vasile Cristoloveanu mondja, a dinamósok megállapodás nélkül is elvihettek a pontot: erősebbek voltak. Persze, itt nem arról volt szó, melyik az erősebb vagy a gyöngébb (bármelyik győzhetett, a Tudomány az előző fordulóban Ótoronyban is győzött!), hanem egy bizonyossági tényezőről, mi több, nem is tényezőről, hanem bizonyosságról; ha megállapodnak az egy pontban, a meglepetés, a kiszámíthatat-